Etyek és az Etyek-budai Borvidék

Etyek Fejér megye északkeleti peremén, az Etyeki-dombság kezdetén fekszik. Adottságai szinte megegyeznek Champagne-éval.

A viszonylag széles, kevés csapadékkal és bőséges napsütéssel jellemezhető klíma, valamint a löszös, mészköves talaj karakteres borok készítésére rendelték a területet.

Nem csoda hát, hogy a környéken már a rómaiak idejében is foglalkoztak szőlőműveléssel, azonban a szőlőtermesztés ma ismert hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza. 1720 és 1770 között 112 német családot telepítettek a községbe, akik felszántották a letarolt földeket, kiirtották az erdőket és néhány évtized alatt felvirágoztatták a mezőgazdaságot.

Etyek az 1860-as évek közepétől vált igazán a főváros szőlőskertjévé. Több száz, kőből rakott pince épült, amelyek jelentős része most is használatban van. Fejlődtek a szőlőtermelés, a szüret és a szőlőfeldolgozás speciális eszközei, monumentális, ma is működőképes bálványsajtolók készültek.

Az etyeki bort – felfedezve annak kiváló tulajdonságait pezsgő készítéséhez – a századforduló után szinte kizárólagosan Törley József budafoki pezsgőgyára vásárolta fel. A II. világháború után a helyi szőlőkultúra is válságba jutott. A fordulatot az 1955-ös év hozta meg, amikor megalakult a Hungarovin borgazdasági kombinát etyeki célgazdasága.

A Bicskétôl Pákozdig húzódó 1600 hektárnyi szőlőültetvény 1990-ben emelkedett borvidéki rangra. Az Etyeki Borvidék megnevezést az 1997. évi bortörvény Etyek-Budai Borvidékre változtatta. A történelmi jelentőségű Körpince pinceegyüttes, a Kecske-gödör, a Sóskúti úti pincesor, az egyedülálló présházak, a gyönyörű szőlőhegyek, a szőlőművelés és borkészítés tárgyi örökségei a múltról tanúskodnak, és kiváltják belőlünk a bor és a szőlőkultúra hagyománya iránti megbecsülést.